Kényszerintézkedések a büntetőeljárásban
A kényszerintézkedésekről általában
A kényszerintézkedések magukban foglalják mindazokat az intézkedéseket, amelyeket az eljáró hatóságok a hatályos büntetőtörvényünkben meghatározott esetekben és módon, a büntetőeljárás sikere érdekében, eljárási célokra alkalmaznak. Az eljárás sok esetben nem végezhető el eredményesen a kényszer tartalmú intézkedések alkalmazása nélkül.
A büntetőeljárási kényszerintézkedések
A személyi szabadságot érintő kényszerintézkedés az őrizet, a távoltartás, a bűnügyi felügyelet, a letartóztatás és az előzetes kényszergyógykezelés
Ezek a kényszerintézkedések részben az emberi, részben az állampolgári jogokat korlátozzák. Az alkotmánybíróság is meghatározta, hogy ez a személyi szabadság, mint alkotmányos alapjog csak:
- törvényi szintű szabályozás alapján
- független bíróság döntésével
- a szükségesség és
- az arányosság keretei között korlátozható
Az őrizet feltétele és tartama
A személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések közül a legenyhébb, amely 72 órán túl nem tarthat és a büntetőeljáráson kívül is alkalmazható. Az őrizet nem hosszabbítható meg és nem rendelhető el újra ugyan abban az ügyben, ha a körülmények nem változtak meg, tehát az őrizet vagy lejár a 72 óra elteltével és az őrizetbe vett személyt szabadon kell bocsátani vagy személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedést kell elrendelni.
Elrendelésének általános feltételei: Olyan személlyel szemben (terhelt) rendelhető el, akivel szemben szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény megalapozott gyanúja fennáll vagy bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személlyel szemben
Elrendelésének különös feltételei: Különös feltételként szerepel, ha tettenéréskor az adott személy személyazonossága nem állapítható meg. Ha nem történt tettenérés, akkor további különös feltétel lehet, hogy a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés valószínűsíthető legyen. Továbbá, ha a terhelt vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy a tárgyaláson rendzavarást követ el.
Személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedések célja és feltételei
Az ilyen típusú kényszerintézkedések célja a büntetőeljárás eredményes lefolytatása, a büntetőigény hatékony érvényesítése.
Elrendelésének eldöntéséhez az ún. általános és különös feltételek és kizáró okok együttes vizsgálata szükséges.
Általános feltételek:
a, a terhelt a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható vagy vele szemben vádat emeltek,
b, a kényszerintézkedés céljának eléréséhez szükséges, és ez az elérni kívánt cél más módon nem biztosítható
Különös feltételek: alapvetően a törvény 3 csoportban rögzíti:
a, a terhelt jelenlétének a biztosítása érdekében
b, a bizonyítás megnehezítésének vagy meghiúsításának érdekében
c, a bűnismétlés lehetőségének megakadályozása érdekében
Másképp szólva: a szökés/elrejtőzés veszélye, a bizonyítás megnehezítésének/megakadályozásának a veszélye, és a bűnismétlés veszélye esetén rendelhető el.
A törvény ezeknél a különös feltételeknél két alapvető okfogalmat emel ki: a ténybeli feltételezésen és a megalapozott feltételezésen alapuló okok, tehát egy múltbeli vagy egy jövőbeli okot, amely megalapozottan feltehető, hogy be fog következni.
Távoltartás
A távoltartás egy sajátos kényszerintézkedés, amely a lakó- és tartózkodási hely szabad megválasztásához, a szabad mozgáshoz és a szabad kapcsolattartáshoz való jogot korlátozza. Célja, hogy a szabadságvesztéssel büntetendő cselekmény alapos gyanúja esetén a terheltet részben a sértett védelme, részben a bizonyítási eljárás sikere érdekében, részben a bűnismétlés megakadályozása miatt a közös lakást használóktól eltávolítsa, a közös együttélést/lakáshasználatot meghatározott ideig megszüntesse, a sértett által látogatott intézménytől távol tartsa, valamint a sértettel való közvetlen vagy közvetett kontaktust megakadályozza.
Bűnügyi felügyelet
A személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés, amely a legsúlyosabb kényszerintézkedésnél – a letartóztatásnál – lényegesen enyhébb. Ennek a jogintézménynek a célja, hogy a terhelt mozgási szabadságának és a lakóhely szabad megválasztása jogának a korlátozásával biztosítsa a terheltnek az eljárási cselekményeken való megjelenését, a szökés, elrejtőzés és a bűnismétlés megakadályozását.
A bűnügyi felügyeletnek három formája van: meghatározott hely elhagyásának tilalma, meghatározott helyek látogatásának a tilalma és a jelentési kötelezettség a rendőrségen, de fontos tudni, hogy a bíróság a kényszerintézkedés céljának elérése érdekében egyéb magatartási szabályt is előírhat.
Letartóztatás
A letartóztatás a terhelt személyi szabadságának bírói elvonása a jogerős ügydöntő határozat meghozatala előtt. Elrendeléséről a bíróság dönt az ügyészség indítványára. Ez a legsúlyosabb személyi szabadságot érintő kényszerintézkedés.
A letartóztatás három célja:
a, újabb bűncselekmény elkövetésének,
b, bizonyítás megnehezítésének megakadályozása, illetve
c, a terhelt jelenlétének biztosítása az eljárási cselekményen.
A letartóztatást első ízben egy hónapra rendeli el a bíróság, ezt követően egy év elteltéig alkalmanként három hónappal, ezt követően alkalmanként két hónappal lehet meghosszabbítani.
A letartóztatás tartamának felső határa
A letartóztatás legfeljebb 1 évig tart, ha a terhelttel szemben három évnél nem súlyosabb,
2 évig tart, ha a terhelttel szemben öt évnél nem súlyosabb,
3 évig tart, ha a terhelttel szemben tíz évnél nem súlyosabb,
4 évig tart, ha a terhelttel szemben tíz évnél súlyosabb,
5 évig tart, ha a terhelttel szemben életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás.
A vádemelést követően elrendelt vagy fenntartott letartóztatás tartama az elsőfokú ügydöntő határozat meghozataláig tart. Ha az elsőfokú ügydöntő határozat kihirdetése után rendelte el a bíróság a letartóztatást, az legfeljebb a nem jogerősen kiszabott szabadságvesztés tartamáig tart.
Büntetőeljárás indult Önnel szemben? Kényszerintézkedés hatálya alá került? Vegye fel velem a kapcsolatot!