Letartóztatás
A letartóztatás a terhelt személyi szabadságának bírói elvonása a jogerős ügydöntő határozat meghozatala előtt. Elrendeléséről a bíróság dönt az ügyészség indítványára. Ez a legsúlyosabb személyi szabadságot érintő kényszerintézkedés, ami a terhelttel szemben elrendelhető.
Milyen célból rendelhető el a letartóztatás?
Általános feltételek
a, a terhelt a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható vagy vele szemben vádat emeltek,
b, a kényszerintézkedés céljának eléréséhez szükséges, és ez az elérni kívánt cél más módon nem biztosítható
Különös feltételek: alapvetően a törvény 3 csoportban rögzíti:
a, a terhelt jelenlétének a biztosítása érdekében
b, a bizonyítás megnehezítésének vagy meghiúsításának érdekében
c, a bűnismétlés lehetőségének megakadályozása érdekében
Másképp szólva: a szökés/elrejtőzés veszélye, a bizonyítás megnehezítésének/megakadályozásának a veszélye, és a bűnismétlés veszélye esetén rendelhető el.
A törvény ezeknél a különös feltételeknél két alapvető okfogalmat emel ki: a ténybeli feltételezésen és a megalapozott feltételezésen alapuló okok, tehát egy múltbeli vagy egy jövőbeli okot, amely megalapozottan feltehető, hogy be fog következni.
A letartóztatást első ízben egy hónapra rendeli el a bíróság, ezt követően egy év elteltéig alkalmanként három hónappal, ezt követően alkalmanként két hónappal lehet meghosszabbítani.
A letartóztatás tartamának felső határa
A letartóztatás legfeljebb 1 évig tart, ha a terhelttel szemben három évnél nem súlyosabb,
2 évig tart, ha a terhelttel szemben öt évnél nem súlyosabb,
3 évig tart, ha a terhelttel szemben tíz évnél nem súlyosabb,
4 évig tart, ha a terhelttel szemben tíz évnél súlyosabb,
5 évig tart, ha a terhelttel szemben életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás.
A vádemelést követően elrendelt vagy fenntartott letartóztatás tartama az elsőfokú ügydöntő határozat meghozataláig tart. Ha az elsőfokú ügydöntő határozat kihirdetése után rendelte el a bíróság a letartóztatást, az legfeljebb a nem jogerősen kiszabott szabadságvesztés tartamáig tart.
A letartóztatás megszüntetése iránt tett indítvány elbírálása
A letartóztatás megszüntetése iránt az ügyészség, a terhelt, valamint a védő terjeszthet elő indítványt. Az indítványt a bíróság érdemben megvizsgálja és arról határozatot hoz.
Abban az esetben, ha akár a terhelt, akár a védő a letartóztatás megszüntetése iránt ismételten, azonos tartalmú indítványt nyújt be érdemi inokolás nélkül elutasíthatja, kivéve, ha a letartóztatás elrendelése vagy meghosszabbítása óta három hónap eltelt.
A letartóztatás végrehajtása
A letartóztatás büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani. Az ügyészség rendelkezése alapján lehetőség van arra is, hogy a letartóztatást rendőrségi fogdában hajtásk végre, ha az eljárási cselekmények elvégzése ezt indokolja. A rendőrségi fogdán végrehajtott letartóztatás maximális tartama 60 nap lehet.
A terhelt vagy védő indítványára a bíróság a terheltet a terhelt és gyermeke együttes elhelyezését biztosító részlegen helyezheti el, ha a terhelt egy éves kornál fiatalabb gyermekét gondozó nő és nem áll fenn kizáró ok.
Törekedni kell arra, hogy a kényszerintézkedés a lehető legrövidebb ideig tartson és a lehető legkisebb mértékben korlátozza a terhelt jogait.
Büntetőeljárás indult Önnel vagy hozzátartozójával szemben? Azonnali segítségre van szüksége? Hívjon most!